Károly Róbert uralkodása (1308-1342)

1301 január 14-én az "utolsó arany ágacskával", III. Andrással férfiágon kihalt az Árpád ház. Az országban kaotikus állapotok uralkodtak.

Nézzük meg azt két fő problémaforrást, amitől szenvedett a nép és az ország:

1. Kiskirályok (oligarchák, tartományurak)
2. Trónkövetelők

Most ismerkedjünk meg velük kicsit részletesebben.

Oligarchák

A 13. század második felében a tartományurak egyre nagyobb hatalomra tettek szert. Ez természetesen a királyi hatalom meggyengülését vonta maga után. Az oligarchák vagy közkeletű néven kiskirályok a királyi hatalomtól való függetlenedésre törekedtek. Természetesen egymással szemben is ugyanezt az elvet vallották. Minden tartományúr a saját területén kiskirályként viselkedett. Volt olyan, aki saját pénzt is veretett.

Most nézzük meg kik voltak a legnagyobb oligarchák a XIV. század első felében Magyarországon:

• Csák Máté
• Borsa Kopasz
• Aba Amádé
• Kán László
• Kőszegiek
• Babonics István
• Subics Pál

Közülük a legnagyobb hatalommal és befolyással Csák Máté rendelkezett, aki ráadásul az ország nádora is volt. A nádor a király helyettese, tehát a király után a legfontosabb közjogi méltóság. A király távollétében ő gyakorolta a királyi jogokat beleértve az igazságszolgáltatást és a katonai irányítást is.

A kiskirályokat Károly Róbertnek csak sokéves háborúval sikerült legyőznie. Íme néhány fontos állomása ennek a küzdelemnek:

- 1312-ben Rozgonynál a kassai polgárok segítségével Károly Róbert legyőzte a Csákok és Abák közös seregét

- 1317 –ben Borsa Kopaszt győzte le

- 1321 – ben természetes halállal meghalt Csák Máté. Halálát követően Károly Róbert a Csákok földjeit is ellenőrzése alá tudta vonni, így megszűnt a több tízéves tartományúri hatalom Magyarországon

Trónkövetelők

1301 január 14-e után az Árpád házzal leányági rokonságban álló trónigénylők lepték el az országot és igyekeztek megszerezni a magyar koronát.

Kik is voltak ők?

1. Vencel a cseh Premysl házból
2. Ottó a bajor Wittelsbach házból
3. Károly Róbert a nápolyi Anjou házból

A trónkövetelők közül végül Károly Róbert lett a befutó, akit I. Károly néven is szoktak emlegetni.

Hatalomra kerülése elég kalandos volt, hisz háromszor is megkoronázták. A történészek által leginkább elfogadott uralkodási dátuma 1308-1342.

Fontos megjegyezni, hogy Károly Róbert utolsó koronázása már megfelelt a legitimitás (törvényesség) három feltételének. Ezek a következők:

• Székesfehérváron kell koronázni, hisz ez az ősi koronázó városunk
• I. Szent István koronájával kell megkoronázni
• Az esztergomi érseknek kell a koronázást végrehajtania

Miután I. Károly megteremtette a békét az országban nekilátott az ország gazdasági rendbetételének. Ne feledjük el, hogy gazdaságot építeni, reformálni eredményesen csak békében lehet. Ez az oka annak, hogy Károly Róbert a kiskirályok felszámolásáig nem tudott érdemben a gazdaság működésébe beavatkozni.

Károly Róbert gazdaságpolitikája

Nézzük meg először felsorolás szintjén a legfontosabb intézkedéseket, mielőtt részleteznénk őket.

• bányamonopólium megreformálása
• pénzverés monopóliumának a megtartása
• Kapuadó bevezetése
• Harmincadvám kivetése
• Értékálló aranyforint veretése
• Visegrádi királytalálkozó előremutató megállapodásai
• a nemzetközi kereskedelem termékei
• az ország pénzügyi szervezetének a megreformálása
• az egyháztól elvett pénz

Most nézzük meg ezeket kicsit részletesebben, de még mielőtt nekiveselkednénk meg kell ismerkednünk egy fogalommal, a regáléval. A regálé a királyi felségjogon szedett jövedelem. Ez tehát olyan jövedelem, amit a király szedet be közvetlenül az államkincstárba azon a jogcímen, hogy az a királynak jár.

Károly Róbert előszeretettel támaszkodott a regálékra. Ilyen regálé volt például az urbura – a királyt megillető bányapénz, de ilyen volt a pénzverés monopóliuma és a harmincadvám is.

1. A monopólium valaminek a kizárólagosságát jelenti. A bányamonopólium tehát azt jelenti, hogy a bányászat kizárólag a király joga ebből kifolyólag minden, ami a földben van és bányászható a király tulajdona.

Képzeld azt, hogy földesúr vagy és találsz a földeden egy aranybányát. Mit teszel? Ha elárulod a királynak – ami a kötelességed – te nem kapsz belőle semmit. Ha nem árulod el és a király megtudja elveheti az összes földed.

Károly Róbert a kiskirályokkal való hadakozások során megtanulta, hogy bár ő a király a nagybirtokosok érdekeit is szem előtt kell tartania, ha nem akar folyamatos belviszályt és feszültséget.

Éppen ezért I. Károly 1327 – ben megreformálta a bányamonopóliumot oly módon, hogy a királyt megillető bányapénzből, az urburából 33%-ot annak a földesúrnak adott, akinek a földjén megtalálták a nemesfémet. Ezáltal a földesurakat érdekelté tette abban, hogy ne titkolják el a földjükön talált nemesfémeket és Damoklész kardjától sem kellett reszketniük. Az urbura a kitermelt aranynak az 1/10 –e, míg ezüst esetében az 1/8 –a volt.

Fontos megjegyezni, hogy Magyarország ebben az időszakban évi 1500 – 2000 kg arany kibányászásából Európa leggazdagabb aranytermelő országa. Ezüstbányászatban pedig évi 10 000 kg – val a másodikak voltunk Csehország mögött.

2. A kibányászott nemesércet be kellett váltani a király által veretett pénzre. Ez a pénzverés monopóliuma, vagyis pénz kizárólag a király verethet.

Súlyban ugyanannyi arany pénzt adtak vissza, mint a beadott nyersarany de mivel a pénzt ötvözték, így a király 35-40%-os haszonra tett szert. Ez a királyi bevétel csak az új értékálló pénzek bevezetéséig állt a király rendelkezésére.

3. 1336 – ban az uralkodó bevezette a kapuadót. Ezt mindenkinek fizetnie kellett aki, egy megrakott szénásszekérrel be tudott hajtani a saját kapuján. Gyakorlatilag jobbágyportánként szedték. Portális adónak is szokták nevezni. Értéke 18 jó minőségű ezüstdénár volt évente.

4. A harmincadvám már II. András király (1205-1235) idejében is létezett, de csak országon belül szedték. Ennek külkereskedelmi vámként történő bevezetése Károly Róbert nevéhez kötődik. Ez a vám a ki és a behozott áruk értékének 1%-át, majd később 3.33%-át tette ki.

5. Károly Róbert uralkodásának az elején az országban vagy 35 féle hazai és külföldi pénzérme volt forgalomba, ami sok nehézséget okozott a kereskedelemben és a gazdaság működésében.

Az 1330-as években I. Károly három pénzreformot is végrehajtott:

- kivonta az értéktelen pénzeket a forgalomból

- firenzei mintára értékálló aranyforintot veretett

- értékálló ezüstdénárokat is veretett

6. 1335 –ben, Visegrádon megállapodást kötött egymással Károly Róbert magyar király, III. Kázmér lengyel király valamint Luxemburgi János cseh király.

Ezt visegrádi király találkozóként emlegetjük. Napjainkban is szoktuk használni a visegrádi hármak vagy négyek kifejezést. Ilyenkor tehát a magyarokon kívül a csehekre és a lengyelekre is gondolunk. A negyedik plusz pedig a szlovákok.

A visegrádi királytalálkozón két fontos dologban állapodtak meg:

- Bécs árumegállító jogának a kikerülésében. Erre azért volt szükség, mert Bécs városa árumegállító jogával élve minden kereskedőt portékája kipakolására kényszerített, így a kereskedők gyakran el sem jutottak a tervezett célba mivel a megcsappant árukészlet miatt már nem volt értelme tovább menni.

- Amennyiben III. Kázmér lengyel királynak nem lesz fiú örököse, úgy Károly Róbert idősebbik fiára, Lajosra hagyja a lengyel trónt. Ez így is lett. 1370 – ben létrejött a lengyel – magyar perszonálunió.

7. A kereskedelem gördülékeny működése a gazdaság szempontjából nagyon fontos. Különösen igaz ez a külkereskedelemre, hisz nem voltunk képesek minden igényünket saját erőből kielégíteni. Magyarország már akkor is főleg a mezőgazdaságban és az állattenyésztésben volt erős.

Nézzük miket vittünk ki külföldre:

- élelmiszer

- bor

- élőállat

- só

A behozott áruk pedig a következők voltak:

- ipar cikkek

- luxuscikkek

- keleti selyem

- fűszer

- flandriai és kölni posztó

- fegyverek

8. A kamarák az állami jövedelmek behajtásával és kezelésével foglalkoztak. Élükön a kamaraispánok álltak, akik fölé Károly Róbert a tárnokmestert helyezte. Károly Róbert híres tárnokmester Nekcsei Dömötör volt.

9. Az egyházi jövedelmek egyharmadát egyszerűen lefoglalta.